Jó oldal csak nektek;)
Igyekszem minél gyakrabban frissteni és jobb dolgokat fel tenni rá:P
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Akkor nősz fel igazán, amikor rájössz, hogy meg fogsz halni. Vannak halottak, akik elevenen állnak mögötted, Az élet felszálló ágának célt és értelmet tulajdonítunk, de vajon a leszálló ágának miért nem? Az ember születése jelentőséggel terhes, de vajon a halála miért nem? Amiért élni jó volt Tudomást sem veszek róla, Megszülettem és halálra Bár volna örök álom életem! A gyermek nyugszik anyja méhén, A halál végül ránk nevet. Csak annyit tehetünk, hogy visszanevetünk. Úgy fogok meghalni Világosan kell látnunk, hogy bármikor meghalhatunk, és úgy kell berendeznünk az életünket, hogy ezzel a realitással számolunk. Két karodban nem ijeszt majd Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás. Megáll egy percre a dolog zaja, Kaszálják már a réteket - Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla. Azt mondják, mielőtt meghalsz, minden lepereg a szemed előtt. Ez igaz is. Ezt hívják életnek. A lényeges, látja, az, hogy az ember ne legyen szabad, és töredelmesen engedelmeskedjék egy nála nagyobb csirkefogónak. Ha majd mindnyájan vétkesek leszünk, az lesz a demokrácia. Arról nem is szólva, hogy bosszút kell állnunk, kedves barátom, kényszerűen magányos halálunkért. A halálban magunk vagyunk, a szolgaság viszont közös. A többiek is megkapják a magukét, és velünk egy időben, ez a fontos. Mindnyájan együtt, végül is, de térdre hullva és lehajtott fővel. Én Istenem, az idő hogy szalad! A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat, elfújja a szél, és nincs többé. Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is. A halál olyan, mint a születés: a természet titokzatos műve. Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót, Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin Az életet adja, adja, S csak rémes árnyak bálja, melyet A legjobb ember sem tudja megakadályozni sorsának beteljesedését: a jók korán, a gonoszak későn halnak meg. Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok. Megálljatok, kínok, sebek, Minden hegytetőn nyugalom van, Ím földi pályám képe: Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Nem féli a halált, ki élni nem szeret. Síromnál sírva meg ne állj! Tudni kell, miért szenvedünk - és tudni kell azt is, hogy aki értelmesen szenvedett, az nem meghal, hanem megboldogul. Ami halálosan fontos az életünkben, az ugyanúgy nem fokozható, miként a halál sem. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen "mindent lába alá vetett". A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont. Amíg nem én halok meg, addig nem érdekes és nem fontos a halál. A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt. Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon! A halál ott kopogtatott a fürdőszoba ajtaján, lassan maga alá gyűrt minket a rettegés, és nekem se erőm, se tervem nem volt ellene. A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé. Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. Ha élünk a hátrahagyottak szívében, nem halunk meg. Születésem előtt egy egész örökkévalóságig semmi voltam. Hát most félek attól a nemléttől, amelyet volt alkalmam megszokni egy örökkévalóságon át? A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát. Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről. Furcsa, de legrosszabb rémálmod mindig távolinak tűnik. Aztán hirtelen itt van, mint egy óriási szökőár. Küzdesz, küzdesz, küzdesz. Kétségbeesett kiáltásod néma. Majd valami furcsa történik. Már nem küzdesz. Kiáltásod szárnyra kap, s már nem fuldokolsz. A napba és a halálba nem lehet belenézni. Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban. Az édesapád ott él benned, Harry, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá. Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza. Mióta meghalt, pihenek. Utólag érzem csak, milyen lázas, természetellenes feszültségben, negyvenkét fokos lázban éltünk együtt, szüntelen veszekedések és kibékülések között. Aki azt állítja, hogy az életéhség, élvezőképesség és elementáris tehetség ilyen mértéke semmivé lehet egyetlen pillanat alatt, az vak és tudatlan. Jelenléte azóta is sokszor átvisít rajtam, mint egy forró erőáram, megijeszt, megráz, felkavar lelkem mélyéig. Tudom, érzem, tapintom, hogy ő az, láthatatlanul, de súlyos sajátos lényegével, mindazzal, ami egyénien és félreismerhetetlenül ő. Valaki végleg elmehet, Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól. A jövő bizonytalan, s a vég mindig közel van. Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál. Az istenek irigyelnek. Irigyelnek, mert halandók vagyunk, hogy bármely perc lehet az utolsó. Mindent megszépít a biztos halál. Ha élni vágyom: csak halált lelek. A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk. Mikor eljutsz a köteled végére, köss rá csomót, és akaszd fel. Ősz van és peregnek a sárgult levelek, Utolsó vasárnap Fáj téged elengedni, Kín a halál, de a kínt is lezárja. Urak, lássátok, hogy röpül az élet, időnk leperdül, megkondul az óra, s kapkod nyakunkba már a halál körme görbén. Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége. A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek. Az öngyilkosság a végső győzelem a test felett. Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált? Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik. A Mennyben számomra nincs hely még, Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, Ha a fa élte megszakad, Az utolsó ellenség, akit le kell győzni, a halál. A halál nem lehet olyan rossz dolog. Még senki nem jött vissza panaszkodni. És én nem félek a haláltól, bármikor megfelel, A halál egy olyan játszótárs, aki nem csal, csak nem mondja meg, mikor fogja azt a jokert használni, amivel kiüt a játékból. Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg, A sötétség csak ahhoz ér hozzá, aki behívja magához. Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon. És megvakultak A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs. Hol az igazság, hol az érvelés? Itt ül az idő a nyakamon, Ősz húrja zsong, Tartsd észben, hogy sok ember hal meg a hitéért; tulajdonképpen elég mindennapos jelenség. A valódi bátorság az, ha életben maradsz, és szenvedsz azért, amiben hiszel. Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van. Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez. Nem hervaszt engem szerelem, Olyan közel kerülni hozzád Oly csúnya a halál... és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad. Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák, Köd előttem, köd mögöttem, Csak egy nap az élet Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghőkölj az igazság elől? Nem értelek. Mámor, reménység, vágy, tavasz, Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. Midőn a roncsolt anyagon
és vannak élők, akikre régen
rádőlt a föld.
még nem lesz rossz meghalni
attól hogy élni rossz volt
a halál nem megoldás.
de távoli tájakon
már körvonalazódik a halálom.
ítéltél.
Nem hibáztatlak.
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
a hulla fekszik sírja mélyén -
oly egy a kezdet és a vég.
hogy még az utolsó
sóhajtásomat is
visszafogja...
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Elszáll egy ember könnyes sóhaja,
Két éhes gyermek ágyán felriad.
A gép megindul újra zakatolva
S megy minden, mintha mi se történt volna:
A földön még elég ember marad.
Szénaillatú életed
nyomát felveri a bürök.
- A nap feletted is sütött.
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
bátran, s ott esik el védve hazája rögét.
s mit nem gyűrhet le a vihar -
mint az ár, melyet megfélemlített
feddő, szelíd szavaival.
Ne horgaszd a fejedet, hiszen
nem új dolog meghalni a földön,
és nem újabb, persze, élni sem.
egyszerre csak abbahagyja.
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás - de nincs mosoly.
Ne siessetek.
Meghalok én szépen, szabállyal,
De beszédem van a Halállal.
a facsúcsokon alig érzed a fuvallatot,
a madárkák hallgatnak az erdőben.
Várj csak, nemsokára megpihensz te is.
Míg lenn maradtam a sötétben, hátul,
Mások kúsztak föl... A gyönyör, az élet
A hír hő csókja mindig másoké lett!
De most, hogy vár az éjek-éje rám,
Megnyugszom benne.
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Nem félek meghalni. Félek élő lenni anélkül, hogy tudatában lennék.
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ.
Ha halni vágyom: életet... Legyen hát!
Meghalt a földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak...
de soha nem fogsz követni.
Vége a nevetéseknek és lágy hazugságoknak,
vége az éjszakáknak, amikor próbáltunk meghalni,
ez a vég.
mer` oda nem elég ilyen kis végzettség!
Bár jó barátom a főnök rég,
túl alacsony vagyok, és távol az ég...!
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Egy percig éli túl virága.
nem zavar. Miért kéne félnem a haláltól?
Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell.
Más bolondul meg, mi meg sosem.
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat.
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak.
kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
De bú és fájdalom;
A sírba szállt le jegyesem:
Elhúnytát siratom.
Hol nem érezni már a súlyát másnak
Csak testedét mikor meghaltál
S lepelnyi terhét a feltámadásnak.
Te is állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
Nagyon köszönöm!
Tőlük lettél pont ilyen szép!
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
és lassan bealkonyul.
A játéknak vége
s a függöny lehull.
Szerelem, álom, ez meg az,
Név, pénz, siker, hit, csókja nőnek,
Zsákmánya mind a gonosztevőnek.
Az élet is: hó, hamar olvad,
Ami ma minden, semmi holnap.
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Lord
“Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” (Fekete István)
“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.” (Szt. Bernát)
“Senki sem tudja, hogy az ember számára végül is a halál nem válik-e a legnagyobb áldássá; és mégis, az emberek úgy félnek tőle, mintha tudnák, hogy ez a legnagyobb átok.” (Szókratész)
“Van egy kapocs ég és föld között… ha ezt a kapcsot megtalálod, minden értelmessé válik, még a halál is. Ha viszont nem leled meg, minden értelmét veszti, az élet is.” (The Other Side of Heaven)
“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”
(Marjorie Pizer)
Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás.
Georg Klein
Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert az erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött.
Paul Guimard
Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte.
Marcus Aurelius
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Arthur Schopenhauer
Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.
Stephen King
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Arany János
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Kosztolányi Dezső
Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.
Thomas Mann
Oly csúnya a halál... és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.
Mikszáth Kálmán
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Victor Hugo
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 11
Tegnapi: 14
Heti: 149
Havi: 491
Össz.: 316 839
Látogatottság növelés
Jó oldal csak nektek;) - © 2008 - 2024 - notom.hupont.hu